Takarítónő tapogatózik

A bejegyzésekből az kimaradt, hogy Takarítónő valamilyen ürüggyel felhívta Vörös Kancát 1-2 héttel a pofozkodás után, de csak telefonba 10 percet erről a dologról zagyvált neki. Utána személyesen is megjelent Kancáéknál. Az állította nem látott semmit, és Szomszéd bele akarja kavarni, be akarj rángatni tanúskodni. Csak annyit látott, hogy Sógor megy Gyanúsított után, és ott vannak egy bolyban. Pofont nem is látott? Annyit mondott neki Kanca, hogy akkor nem láthatta mi történt előtte, nem tudhatja. Valószínűleg infót szeretett volna a drága. Istenem, miért érdekli ez annyira.
Annyit mondott Kanca, hogy Takarítónő azt mondta neki, hogy nem látott semmit, csak annyit, hogy Sógor megy Gyanúsított után, talán annyit hogy egy bolyban vannak. Nem látott ütést. Szomszéd be akarja citálni tanúnak. Az volt a véleménye, hogy Szomszéd meg is érdemelte amit kapott, csak sötétben kellett volna.
Szerintem most azon kattog, hogy mit csináljon. Az eset után Szomszéd odarohant hozzájuk, és a szájukban adhatta a szót. Látott egy mozzanatot Takarítónő, a Sógor odaszaladását, és azzal keverte magát az ügybe, amit már bán, és nem tudja, hogy mit csináljon, tartsa magát ahhoz, amit akkor állított, vagy mondja azt, amit valóban látott, amit a Kancának is mesélt.
Térjen már észhez, mondjon igazat, és mindenkinek megkönnyíti a dolgát, magát pedig nem keveri bajba. Ezt nem éri fel ésszel? Azt sem lehet mondani, hogy a hazugsággal kell mentenie magát. Mert akkor megértem, hogy kamuzik, de így?

Takarítónő szája jár

Már jó néhány hét eltelt, de Takarítónő még mindig ezen a témán kattog. Tegnap kutyát sétáltatni indultunk, de hamar vissza kellett fordulni.
Összefutottunk Kőműves Olivérrel. Azzal fogadott, hogy hallom megvertétek. Egyből tudtuk, hogy mire gondol, de a többes számon meglepődtünk. Kiderült, Takarítónőéknél dolgozik, és még mindig izgalmas téma ez számára. Nem tudom, azt miért nem beszéli meg mindenkivel, hogy esténként hogyan szokott sztondulni az adagjától, miközben a gyerekeire ki tudja ki figyel (Mama alias Idős Konkurens Boltos mesélte a droggal kapcsolatos problémáját Téglának). Az is elképzelhető, hogy az eset estéjén valójában ilyesmi ok miatt nem jelent meg vallomást tenni...
Szóval ahhoz képest, hogy a Vörös Kancát milyen szöveggel akarta elaltatni, ahhoz képest ismét meggyőződéseként mesélte, hogy Sógor és Gyanúsított együtt jól megverték Szomszéd Orvvadászt.
Szomorú, hogy még mindig ez van, még mindig ez az izgalmas számára, belekeveredni ügyekbe, olyan dolgokat állítani, amit nem láthatott, mert nem történt meg... Nem értem, hogy ez miért jó neki... Szerintem többet kockáztat ő a semmiért, mint bárki ebben az ügyben.
Az a fájdalmas, hogy nemcsak szimplán védekeznünk kell, hanem hazugsággal szemben harcolni. Ez nagyon megnehezíti és megbonyolítja a dolgokat. Én nem értem az okát, amiért ezt csinálja. Más örülne, ha nem keveredne ilyen ügybe, Takarítónő még bele is betonozza magát hazugsággal. Megkérdezném tőle, hogy miért lehet azt is hallani tőle, hogy nem látott semmit, csak azt, hogy Sógor megy Gyanúsított után (ez az amit láthatott, mert ez valóban megtörtént, ezt állította Vörös Kancának). Másik alkalommal meg miért mondja azt, hogy együtt bántották azt a semmirekellőt (ezt mondja fűnek-fának). Miért jó a másikat rágalmazni, lejáratni? Persze, ilyenkor jön az, hogy azt nézd ki mondja, de itt ez már kevés. Mindenki agyában csak egy kicsit ülteti el a verzióját, és az már sok. Előítélet, vélemény már negatívan alakul.
Nem tudom a hamis tanúzás mellett a rágalmazásért elő lehetne-e venni. Meggondolandó... Bár a hamis tanúzás már magában foglalja, hogy rágalmazott. Hú, de megérdemelné. Már túl vagyok a rá kell hagyni ponton.

Talán mégis észhez tér...

Néhány napja nagyon szomorú voltam. Bíztam benne, hogy Takarítónőnek megjön az esze, de olyat csiripeltek a verebek, hogy kitart az álláspontja mellett.
Tegnap jó hírek jöttek. Talán van remény. Nem vagyok 100%-ig elégedett. Az indíttatás sem mindegy. Állítólag nem mer Sógor ellen vallani. Talán fél? Mitől? Mástól nem félhet, csak a hamis tanúzás következményeitől. Már nem is olyan biztos benne, hogy sógor is ütött. Talán igazam lesz, hogy látott egy részmozzanatot, és szomszéd szavaival belemagyarázott valamit, többet, nagyon sokat.
Az lenne a megnyugtató, ha nem ettől-attól való félelmében mondaná azt, hogy Sógor nem, hanem meggyőződésből. A mi szempontunkból a végeredmény miatt lényegtelen az indíttatás, ez csak az én igazságérzetem miatt fontos.

Szívás

Jártunk ügyvédnél. Nem jók a kilátások, szerintem.
Az én vágyam az lenne, ha kiderülne, hogy a szomszéd félrevezette a Takarítónőt, aki csak látott egy részpillanatot, de szomszéd szavai alapján többet magyaráz bele. Megérdemelne egy hamis tanúzást. Nem értem, hogy miért éri meg neki, a semmiért hazudni. Vagy nem a semmiért teszi, vagy tényleg az ő emlékeiben így él a jelenet. Hogy lehet valami az ember fejében, amit a szeme nem láthatott, mert nem történt meg?
Sajnos mondják a verebek, hogy nem változott az álláspontja a Takarítónőnek, Sógort bemártja.
Én valahogy abba kapaszkodnék bele, hogy szomszéd túlozza az állapotát. Mire odakerül az ügy, ez már hogy lesz bizonyítható? Ok, vannak képek, de mégis.

Hazugságok hálójában

Szomszéd: Azt állítja, hogy Életértelem és Sógor együtt nekimentek, kitépték az autóból és felkenték a falra.
A hazugságot hazugsággal akarja alátámasztani. A történtek után neki is be kellett volna mennie a kapitányságra. El is viharzott a rendőrök előtt Szeged felé, de csak hajnali kettőkor ért be vallomást tenni. Állítólag egy kazal orvosi papírral, amik azt bizonyítják, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérülései vannak és agyrázkódása. Jelzem autóval hagyta el a helyszínt egyedül, hajnalban is autóval ment vallomást tenni, és azóta is autóval jár-kel, augusztus 15-én, tehát ma reggel utánfutót is tett az autójára. Az utánfutót maga húzta az autóig, és akasztotta fel. Meglátogatta a szemben lakó szomszédot, vitt neki sárgarépát augusztus 14-én délelőtt, délután a feleségével indult el autóval. Autót vezet, miközben a papírjai alapján kórházban a helye. Augusztus 13-án már reggel a sarki boltban járt.
Takarítónő: Kíváncsi vagyok a vallomására. Elvileg a rendőröknek alátámasztotta szomszéd szavait.

A vihar

Akkor este szokás szerint kint voltak a gyerekek az utcán. Sógor és Életértelem figyelt rájuk. Begurult autójával szomszéd. Életértelem odament hozzá higgadtan a dolgok tisztázásának céljából. Odahajolt az autója ablakához, szomszéd ült az autóban. Azt szerette volna közölni Életértelem szomszéddal, hogy a kutyaugatás a magánházak természetes velejárója, van tolerancia, és van tisztelet a nők, az idősebb emberek, meg úgy összességében az emberek felé, amit szomszéd gyakran elfelejt gyakorolni.
Nem sokáig jutottak az eszmecserében, mert szomszéd közölte: -Ne ugass te kis takony!- és rányitotta nagyobb lendülettel Életértelemre az ajtót, amit ez utóbbi hárított, visszafogta az ajtót. Szomszéd kiszállt az autóból, és megismételte: -Ne ugass te kis takony, mert megverlek!- és ütésre lendítette a kezét. Az ütés elől Életértelem elhajolt, és visszakézből adott kettőt a gőgösnek. Szomszéd erre menekülőre fogta, Életértelem sem követte, lerendezettnek tekintette a dolgot. Megalázták, megfenyegették, megpróbálták megütni. Férfiasan megvédte magát.
Már nem volt semmi, mire Sógor nyomában Colossal odaért. Addig csak figyelték az eseményeket, nem vettek benne részt.
Szomszéd odarohant Konkurens Idős Boltosasszonyékhoz, a sarki üzlet tulajdonosához, akik épp árupakolással voltak elfoglalva. A távolság, a helyi adottságok (villanyoszlop, földkupacok, kanyarualt az utcában) miatt sokat nem láthattak, esetleg a végét, amikor a bátor, gőgös, karakán szomszéd elszalad, és hívja a rendőrséget, és Sógor meg Colos megy Életértelemhez.

Első út miért nem a rendőrkapitányságra vitt?

Mint említettem, szomszéd a rendőrök előtt viharzott el autójával este nyolc körül, de csak hajnali kettőkor jelent meg a kihallgatáson egy halom orvosi papírral. Bizonyítékot kellett csinálnia, vennie, produkálnia.
Ha egyből bement volna, akkor fel kellett volna mennie a rendőrorvoshoz látleletért. Na ezt akarta nagyon kikerülni, mert attól az orvostól nem kapott volna agyrázkódásról, és 8 napon túl gyógyuló sérülésről igazolást, mert nem az volt neki.

A közvetett kiváltó ok

Szoktak lenni megérzéseim. Természetesen csak az adott esemény megtörténte után esik le, hogy basszus, ilyesmi villant át a közelmúltban az agyszerkezetemen. Ilyenkor általában megfogadom, hogy jobban figyelek a gondolatokra, villanásokra.
A múlt héten valamikor az suhant át a fejemen, hogy rég volt már gondja a szomszédnak, milyen nagy a csend. Már tudom, vihar előtti.
A pénteki torna után Anyukámhoz tekertem. Láttam rajta, hogy egy kicsit letört. Már nem tudom ki avatott be a sztoriba, de a lényeg, hogy Anyu ki lett osztva.
Kint volt a gyerekkel az utcán, és a szomszéd felesége, Tankaranka Anyát odahívta magához.
-Gyere csak, mutatok valamit, nem is egyet, kettőt.- És rámutatott két adag kutyagumira a házuk előtti területen.
-Ha ilyet látsz, takarítsd el!
Állítólag ismét lekezelően, kioktatóan beszéltek vele a kedves szomszédék. Anyukám bement az udvarába, aztán forogtak a fejében a gondolatok. A megalázás nem szokott általában jól esni. Kiment hozzájuk, hogy megjegyezze, ez ismét övön aluli volt. És akkor jött a következő adag szomszédtól: - Bazd meg, ugatnak a kutyáid, és zugkocsma(!) van az udvarodban. - Valamint kedvesen célzott rá, hogy ezt a hatóságokkal is megosztja.
Dióhéjban ennyi.
Gyorsan itt megpróbálok objektíven reflektálni a fentiekre.
Nem gondolom, hogy csak és kizárólag a mi kutyáink tesznek csomagot a házuk előtt le. Vannak sajnos kóbor kutyák is, és előfordulnak erre olyan emberek, akik póráz nélkül járnak-kelnek a kutyáikkal. Sajnos ők néha megállnak előttünk a bolt miatt. Azok az ebek is lehetnek csomaggazdák. Persze, az is azért történik, mert előttünk állnak meg, a mi boltunka jönnek be. Nem mondom, hogy a mi kutyáink nem ludasak. Megjegyezném, hogy a gyerekeim elég sokszor tették a lábukat a szomszéd háza előtti területre a százszorszép miatt. Nem emlékszem, hogy egy adagba is bele találtunk volna ülni. Annyira nem mindennapos a dolog, de kétségkívül lehet zavaró. De ezt lehet emberi módom közölni.
A kutyaugatás. Ez is régi lemez, és örökös gondforrás. Nem tudok rá mit mondani. Szabályos mennyiségű kutya van Anyánál magánházban. Igen, néha meg merik engedni maguknak, hogy ugassanak. Nem ugatnak többet, mint egy másik ugató négylábú. Hivatkozhatnék arra, hogy az őzeiket ugatják, de nem teszem, mert nem így van. Ugatnak, mert kutyák. Hallott valaki néma kutyáról? Ha igen, akkor az valószínűleg már átment a kutyamennyországba. Azt gondolom, hogy tolerálni kellene egymást. Mi nem kattogunk az őz témán. Ha főúton két malac és két kutya tartható, akkor nem vagyok benne biztos, hogy őzeknek lenne itt helyük. Mondhatnám, hogy engem meg ők zavarnak. De nem teszem. Pedig nem jó hallgatni a sírásukat. Sok őznek is lehet szaga, és van is. Amire jöhetnek a legyek. Közegészségügyi szempontból ez elgondolkodtató lehet. De én eddig el sem jutottam még soha. Nyugtáztam az őzeket és pont. Elfogadtam, mert képes vagyok az együtt létezésre másokkal.
Zugkocsma. Na ez az. Azt gondolom, hogy a gondgyökércsomónak ez a vezető gyökere. Van egy boltja Anyunak az udvarban, amit Fiatal Boltosasszony vezet. Itt vásárlók jönnek-mennek. Leülnek, megisszák a megvásárolt sört az udvaron. Ennyi. Előfordul hétvégenként, hogy zárás után barátok maradnak még itt. Ülnek az udvaron és beszélgetnek. Néha jó a hangulat, nevetgélnek, hülyéskednek. Az, hogy ez zavar mást, azt csak sajnálni tudom. Nem hiszem el, hogy behallatszik hozzájuk. A mi házunk is közel van a bolthoz és nem jó hangszigetelésű. A hálószobánk ablaka a hangforrás közelében van. Tudok aludni, pedig ha valaki felkel minden szösszenésre, az én vagyok. Ha tényleg előfordul, hogy jobb a hangulat, becsukom az ablakot, és kész. Tényleg nem hangosak. Ha valaki ki van hegyezve a dologra, akkor őt minden tudja zavarni.
A sarkon is van egy üzlet hasonló árukínálttal. Azt a boltot Konkurens Idősebb Boltosasszony vezeti. Ő is megengedi, hogy megigyák nála a megvásárolt sört az emberek. Akkor az is zugkocsma? Szerintem ez a jelenség minden kis boltnál előfordul. Akkor minden kis bolt zugkocsma?
Arra mi a szó, amikor valaki éjszaka járkál vadászni, és sokszor fordulnak meg nála húsos ládákkal? Az őzeket sem állatszeretetből neveli. Vadhús szeretetből. Meg a pénz szeretetéből, amit érte kap. Ez talán zughúsüzem. Ő aztán tényleg nem ad nyugtát, mert nincs erre vállalkozása. Nem hogy vállalkozása nincs, engedélye sincs rá. Egyszer rajta kapták a vadászaton éjjel. Kimosta magát az ügyből. Többször látam, hogy a vadászpuskáját tok nélkül hordta. Értem én. Be az autóba az erdőnél, ki belőle a ház előtt. Minek rá tok? Ebbe is bele lehet kötni. Másokban ez félelmet kelthet, tok nélküli puska. Ezzel csak arra szeretnék rávilágítani, hogy ő sem makulátlan. Csak nicsenek kötekedő szomszédai.
Úgy érzem, az lenne a szomszédnak jó, ha csak vegetálnánk, nem élnénk. Sok felé, és messzire elér a keze, de barátai nincsenek, igazi barátai. Ez fájó tud lenni.
Unalmas az élet munka nélkül. Szegénykém próbálkozott erre-arra (taxi, biztosító, áruszállítás), de sehol sem tudott megmaradni. Most rokkantnyugdíjas, belerokkant a sok munkába. Gondolom a munka is fárasztó, és alkalmazkodni sem árt egy ilyen helyen. Ebbe rokkanhatott bele. Lelkileg nem tudta feldolgozni, hogy neki ez nem megy. Pedig jobb lenne, ha elfáradna, mert akkor tudna éjjel aludni, és nem a leselkedéssel, hallgatózással, a másik emberrel foglalkozna, és az agya is le lenne kötve, nem mindig a másikon járna.

Erkölcsi veszteség

Mindenképp vesztettünk az ügy miatt. Gondolom nem sokan vannak, de egy-két ember feltétel nélkül mindent elhisz szomszédnak. Nem gondolnak arra, hogy másik fél is van, és csak nem olyan elvetemültek ezek, mármint mi. Minden éremnek két oldala van.
Nem dobálunk csikkeket a szomszédok elé, nem ösztönözzük a kutyákat az ugatásra, a szomszéd elé aknázásra, nem engedtük ki a fekáliát az árokba, nincs dorbézolás a boltban hajnalokig rendszeresen.
Bánt, hogy azt mondják, hogy lehet ilyen állat, megütni egy ötvenévest. Okokat ezek nem keresnek? Ja, csak úgy, mert ahhoz volt kedve, jól elverni a szomszédot, aztán jót dorbézolni. Hát egy kétgyerekes harminchárom évesnek le kell nyelnie, hogy letaknyosozzák, többször, hogy megpróbálják megütni, csak éppen el tud előle hajolni. Rosszul járt szomszéd. Anyával bazdmegolhatott, kurvaanyázhatott következmények nélkül. Most valaki olyannal került szembe, aki nem hagyta büntetlenül a lekezelést, lenézést, megalázást. Tökösködött, hogy megverlek te kis taknyos. Amikor a szája helyett az erejét, ügességét kellett volna használni, akkor menekült mint egy pisis gyerek. Nem sikerült, most meg szalad a rendőrségre hamis papírokkal, hamis tanúval, hamis mesével. Akármi is lesz, lecke volt ez neki...is. Végre valaki megtanította rá, hogy nem ő az atyaúristen. És a szavainak lehet következménye is. A kis taknyos nem szaladt el, hanem kivédett egy ütést, és adott helyette kettőt.
Lehet, hogy a hosszú keze, meg a sok pénze és az arcán lévő vastag bőr segítségével jól jön ki, sőt, súlyosbítja a taknyos helyzetét. De belülről tudja az igazságot, és azt, hogy magának ködzönheti a maflásokat. Férfiasan sikerült elintéznie a helyzetet. Gratulálok neki szívből.
Azon agyaltam, hogy miért visz olyan papírt, ami nem a valóságot tükrözi. Ez rizikó, és kívülről úgy tűnik, hogy sok értelme nincs. Talán az orvvadászos ügye miatt ilyen fontos neki kifürödni ebből?
Tudomásom szerint a rokkantosításánál is hasonló módon járt el. Nem a valóságot tükröző volt a papírja. Neki is vásárolt a helyzete. Az orvvadászatos ügyének a következményeit is állítólag valami olyan egészségügyi helyzet kreálásával tompította, ami csak papíron létezett. Ez a cselekvési sor. Ki az az orvos, aki manapság ilyet mer vállalni? Nem félti az állását, a jóhírét. Milyen orovos az ilyen. A pénz beszél.

Szemtanuk

1. Sógor: Végignézte az eseményeket, ő állt a legközelebb, de hallótávolságon kívül. Nem kiabáltak, így nem hallott semmit. A pofonok után elindult Életértelmet visszaterelni az udvarba Colos társaságában. Még aznap este vallomást tett.
2. Colos: Sógorral együtt nézőként vett részt az eseményben. Még nem mesélte el a rendőröknek, hogy mit látott. Szerintem ő a későbbiekben döntő lehet az ügy kimenete szempontjából. Nem haragos, nem elfogult.
3. Takarítónő: Ő szomszéd tanúja. Sokat nem láthatott, mert messze volt, a villanyoszlop takarhatott, van az utcában egy kis kanyarulat, szomszéd autója is zavarhatta a tiszta képet. Én azt gondolom, hogy ő annyit láthatott, hogy szomszéd menekül, és Sógor meg Colos megy Életértelemhez. Ezt ő szomszéd elbeszélése alapján vélelmezheti úgy, hogy látta amint Sógor és Életértelem csépeli szomszédot. Sőt, még a falra is felnyomták, szerinte. Ráfázhat a minden lében két kanálkodására. Olyat állít, vagy támaszt alá, amit nem láthatott, mert meg sem történt. Vívódhat. A hamis tanúzást büntetik. Sajnos van benne gyakorlata. Én nem vinném vásárra a bőröm egy számomra semleges ügy miatt. Este a sok gyerekére hivatkozva be se ment a rendőrségre vallomást tenni. Még jó, hogy több generáció él együtt, köztük a nagymamával is. Legnagyobb gyereke 15 éves, van apuka is... Bízom benne hogy megjön az esze, átértékeli, hogy nincs értelme ebbe belekeveredni a semmiért, nincs értelme törvényt szegni, és olyat állítani, amit nem látott, hogy nincs értelme hazugságot alátámasztani.
Én őt nevezném haragosnak is, ami az objektivitását befolyásohatja, a dolgok megítélését változtathatja, ami más szemüveget ad rá.
Nem messze végzi komoly végzettséget ítélő munkáját. Biciklivel szokott hazaszáguldani. A bökkenő az, hogy a gyalogúton úgy tépet, mintha kergetnék. Ez veszélyes, már régóta mondom. Erre én a pici gyerekeim miatt ki is vagyok hegyezve. Anyánál nyitva a kapu a bolt miatt, jövünk-megyünk. Velem is előfordult már, hogy valaki biciklivel majdnem elcsapott. Léptem ki az utcára, és jött a bicikli. A gyerekek egy óvatlan pilanatban már ki is lépnek. Mindig ott vagyunk, de előfordulhat bármi. Elő is fordult. Takarítónő zuhogott a biciklijével, és családunk legkisebbjei közül a legnagyobbat majdnem sikerült kiterítenie. Pont én voltam a gyerekkel. Utána is szóltam, hogy szerintem biztonságosabb lenne, ha a túloldalon lévő bicikliutat használná, főleg, mert így is-úgy is ott folytatja az útját. Akkor vegye birtokba az utat 100 méterrel hamarabb, és tuti nem áll fent a veszélye, hogy egy kapuból kilépő valakit elgázol. Ez mindenkire veszélyes, az összes ház összes lakójára. Tény, hogy mi, illetve a veszélyt nem érző gyerekek nálunk a nyitott kapu miatt nagyobb veszélyben vannak. Az is egy megoldás, ha lassabban megy, mert akkor esetleg vészhelyzet esetén meg is tud állni. Na ezzel betörtem a tanú fejét, nem törte magát, hogy észrevegyen az utcán. Azért nem értem a hozzáállását, mert három gyereke van, a legkisebb 2-3 év körüli. Átgondolhatnáa dolgokat, felmérhetné a szitut. Ezért mondom, hogy nem feltétlenül objektív, megbízható.

Mix

Nem akarok, inkább nem tudok részletesen mesélni a sok év történéseiről. A koromból adódóan, az emlékek kopása miatt. Nem fontos a múlt, a jelen a lényeg. Csak sokszor, vagy talán midig a múlt eseményei felelősek egy-egy eseményért. Nem vagyok otthon a jellemzésben, ezért mixelek. Leírom nem feltétlenül kronológiában, hogy milyen dolgok történtek, amik ahhoz vezettek, hogy megutáljuk nem választott szomszédunkat. Előbb csak őt. A felesége később vette át a stílust. Addig neki köszöntünk. Egy-egy párbeszéd is lezajlód(hat)ott az évek során.
Amikor épült az üzlethelyiségünk és hozták a sódert, amit a szomszéd bejárójáról könnyebb lett volna leborítani, akkor rohant ki a házából, és monitort nem tűrő stílusban utasította a sofőrt, hogy meg ne próbáljon az ő bejárójáról billenteni. Az járt el így, aki honnan is vitte az áramot az építkezéséhez?
A bolt megnyitása után egyszer egy áruterítőt is rendre utasított a maga lealázó, lekezelő, "bazdmegolós" stílusában, mert az ember terítőautóját főszereplőnk háza előtt hagyta az autóút szélére állva. Beviharzott az üzletünkbe, se puszi, se pá. Mondandóját elmondta, és ugyanúgy se puszi, se pá, kiviharzott.
Még akkor, amikor nem volt kerítés a két telek között, akkor azt is megtették, hogy fogták magukat, amikor nem volt itthon senki, átjöttek, és levágták a mi kertünkben, a mi barackfánkról azokat az ágakat, amik hozzáértek a melléképületük falához. Az igaz, hogy én sem szeretném, hogy a házam falát súrolja egy fa. De van olyan is hogy szólok, mert ez a gond. Szólok, jelzek, kérek. Nem szó nélkül cselekszem.
Olyan is előfordult, hogy benézett egy résen egyszer télen havas időszakban az udvarunkba. A hó fel volt tornyozva, hozzáért a falához. Szólt, hogy lapátoljuk el. A házfala vakolt. Ez egy picit talán érthető. Annyi a mentségünk, hogy a saját, nemesvakolatos falunkhoz is oda volt tornyozva.
Egyszer feljelentett, mert a pöcegödörből, és az udvarból a vizet az árokba szivattyúztuk. Ő azóta is azt állítja, hogy a sűrűjét is. Ez nem igaz. Ahhoz nem elég egy slag... Sok volt a belvíz, állandóan állt a víz a hátsó udvarban. Minden héten nem hívhattunk szippantós kocsit a vízért. Kifizettük a büntetést. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ő is a háza előtti árokba vezetett valamit, mert abban is állandóan állt a víz, nem tőlünk. Talán a medence vizét engedte bele. Azt is megértem, hogy zavarta a dolog. De nem szólt, csak egyből ránk küldte a hatóságot.
Miközben a hatóságokkal vagdalózott, lerokkantosíttatta magát, csinált biztosítási csalást, önbetörést, elkezdett orvvadászattal, vadhúskereskedéssel foglalkozni. Őzeket tart az udvarában. Nem egyet, vágási céllal. Szegény őzek hogy sírnak, amikor ölik őket.
Elviseljük az őzeit, de ő nem viseli el a kutyáinkat. Irritálja őket, mert ebbe már a felesége, Tankaranka is beszállt, a kutyaugatás. Magánházban élünk, szomszédokkal. Kell egymáshoz egy kicsit idomulni. Nem vihetjük el a kutyákat. Nem ugatnak többet, mint a másé. Akkor szerintem a forgalmat is ki kellene iktatni, mert az se csendesebb, mint a kutyák. Sőt... Főúton lakunk.
Még egy több éves sztori. Anyukám férje beállt a háza elé (okkal, gondolom a mi bejárónk valamiért használaton kívül volt), figyelve arra, hogy mindkét bejáróját tudja használni. Ő arra használta, hogy mindkét bejárójára ráállva beszorítsa az autót. A célja az lehetett, hogy be kelljen hozzácsengetni hozzá, és nekieshessen anyáéknak. Akkor még élt nagymama, anyukám anyukája. Az ő jelenlétében a vita hevében mondta anyukámnak, aki néhány évvel időseb nála, nő, és ember, hogy a "kurva anyádat". Anya ezt kikérte magának. Azt mondta, nem baj, mondjad te is. Anya azt mondta, hogy nem alacsonyodik le erre a szintre.
Egyszer Sógorral is összeugrott. Sógorom arra lett figyelmes, hogy szomszéd a kerítésen keresztül egy bot segítségével próbál eldönteni egy furnérlemezt. Sógor akkor jól kiosztotta, és megígérte neki, hogy átrántja a kerítésen.
Mindent kifigyel, kiles. Látszik hogy nem dolgozik. Unalmában nem tud magával mit kezdeni.
A bolt is zavarja. Azt mondja, hogy itt éjszakai mulatozások vannak. Olyan hangos mulatozások azért nincsenek. Azt azért senki ne vétózza már meg, hogy ki mikor fekszik le este, mivel tölti a szabadidejét. Én nagyon éber alvó vagyok, elég közel a gócponthoz. Ha tényleg zavar, én szólok. Én tudok aludni. Másnak sem lehet ezzel problémája.
Volt olyan, hogy a heréjébe, amit a udvarán tartott őzeknek nevelt, néha belementek a mi tyúkjaink, ettek belőle. Azt sem tudta kiállni szó nélkül. Ugyan mennyit ehet 1-2 törpetyúk?
Alkalmatlan az együtt élésre. Az ilyen menjen tanyára. Az ilyet a másik ember puszta léte is irritálja. Ilyen a mi szomszédunk.
A legutolsó kényszerképzet: csikkeket dobálunk a háza előtt vagy nem is tudom hol, talán az udvarában. No comment. Azt építem be a gyerekeimbe is, hogy a szemetelés csúnya dolog. Emellett bárki is a családomból csikkeket dobál? Vicc. A gyerekem idegen emberek szemetét szedi fel és teszi a kukába.Igen, összegyűjtjük a vásárlók csikkeit, és éjjel dobáljuk szét a csikkeket, mert ez okoz katarzist. Ilyet csakis beteg agyú ember találhat ki.
Korábban említettem, hogy anno valamilyen hatóságot kihívott, mert az aknából a vizet a sűrűje NÉLKÜL egy slagon keresztül kiengedtük az árokba. Nagy volt a belvíz, a talajvíz. Megkaptuk a büntit. Csak az volt bántó, hogy emlékeim szerint egy aprócska cső tőle is ki volt vezetve szintén az árokba. Ismét az eljárás volt gerinctelen. Szó nélkül, nem kért, nem figyelmeztetett, csak azt láttuk, hogy egy embernek mutogat valamit. Akkor leesett. Anyut elővették, büntetés, ügy lezárva, slag eltéve. Erre mi is akartunk válaszolni. Küldtem egy jelzést a vadasparkba, hátha érdekli őket, hogy vadakat tartanak magánházban. Nem történt semmi, el is felejtődött a dolog. Ez amolyan első felindulásbeli kontra volt, hogy én is tettem valamit. Szerintem ahogy rákattintottam a küldés gombra, már léptem is tovább. Nem mentem semmilyen hatósághoz. Mostanában ez is kiderült, a vadaspark vezetője is tuti haver, talán maga is vadhús vásárló kuncsaft. Eljutott az infó ezen a csatornán keresztül szomszédhoz. Persze ezért nem történt semmi. Érezzem magam kellemetlenül, mert már végre én is elégtételt szerettem volna venni, mert én is szerettem volna végre a csomó bunkóskodása után egy kis borsot törni az orra alá?

A kezdet

Több évre,esetleg évtizedre is visszamegy a történet. Van egy utca, házak, lakók. Mindenki egy élet, egy sors, egy jellem.
Az én Anyukám ebbe az utcába született, ide épített. Amikor kicsi voltam emlékszem Eta néni a sarki szomszéd unokája elkezdett egy nagy házat felhúzni a nagy telkükre, ahol bőven elfért két ház. Így lett új szomszédunk. Unokát Anya gyerekkora óta ismeri. Talán játszottak is együtt. A ház megépítésében segítettek a szüleim. Annyival biztos, hogy az áramot egy ideig tőlünk vitték a munkálatokhoz. Talán a nagymama rendszere nem bírta volna a megterhelést. Ez így volt rendjén. Annak idején még nem volt kuriózum az egymásnak való segítségnyújtás. Emlékszem az épülő falakra. Sokat játszottam az építési területen. Nem volt kerítés a két ingatlan között, az építkezés miatt. Egyszer a kutyánk beleesett a meszes gödörbe. Én mentettem ki. Talán belefulladt volna.
Aztán kész lett a ház. Most egy kis filmszakadás jön. Gondolom nyugodt évek következtek. Mindenki élte a napokat.
Az építkezést követő filmszakadás utáni első emlékem, hogy keresztapám a fókuszálós külön vakus gépével fényképez két lenyakalt fát a házunk előtt a szülinapomon. Nagy szó volt. Mindig izgatottan vártam a szülinapos családi összejöveteleket, figyeltem keresztapámat hozza-e gépet. Ezen a napon számára még fontosabb volt, hogy gépe vele legyen. Nem tudták mire lesz jó, de azért lefényképezte a korona nélküli fákat erről is, arról is. Szép volt a házunk előtti utcakép. 5-6 lombozó gesztenyefa, egy apró levelű, talán akác. A talán akác a legközelebb a szomszédhoz. Ezek közül a fák közül kettőt, a szomszédhoz közel esőt lenyakazta egy szolgáltató. Sajnos nem kifejezetten a vezetékek megóvása volt a cél. Akkor elég lett volna a ritkítás. Ez azért nem jó megoldás, mert akkor a szomszéd csatornájába még mindig tudott volna leveleket fújni a szél. Tehát a szomszéd bízott meg egy szolgáltatót. Akkor is messze elért a keze... Se szó, se beszéd, se felszólítás, se megoldás keresés. Vagyis megoldás, egyéni, drasztikus. Akkor is mindenhatónak képzelte már magát, és akkor is úgy gondolta, hogy neki mindent lehet.
Annak nagyon örültünk amikor az egyik lenyakalt gesztenyefa újra elkezdett élni. Azóta sok év alatt rendbe jött. Azt mesélte mamám, hogy tata ültette a fákat, és nagyon védte, óvta őket.
Azt hiszem ez volt az első, ami fordulatot hozott a jó szomszédi viszonyba.

Indítékom

Már több olyan dolgon mentem át eddigi éveim során, amire azt mondtam utólag, de jó lett volna rögzíteni. Több okból: hogy ne felejtsem el, hogy újra fel tudjam pontosan idézni, hogy tanuljak belőle, hogy mások okuljanak belőle...hogy megmaradjon, ne múljon el, hogy kiventiláljam magamból a feszültséget.
Most olyan dolog történt, hogy erre azt mondom megéri megjegyezni, fordulatos dolgok fognak történni. Igyekszem objektív maradni, és mindent leírni, jót-rosszat. Hogy magamnak? Majd meglátjuk. Én csak írok, és lesz valami. Ha másra nem lesz alkalmas, terápiának tökéletes.