A kezdet

Több évre,esetleg évtizedre is visszamegy a történet. Van egy utca, házak, lakók. Mindenki egy élet, egy sors, egy jellem.
Az én Anyukám ebbe az utcába született, ide épített. Amikor kicsi voltam emlékszem Eta néni a sarki szomszéd unokája elkezdett egy nagy házat felhúzni a nagy telkükre, ahol bőven elfért két ház. Így lett új szomszédunk. Unokát Anya gyerekkora óta ismeri. Talán játszottak is együtt. A ház megépítésében segítettek a szüleim. Annyival biztos, hogy az áramot egy ideig tőlünk vitték a munkálatokhoz. Talán a nagymama rendszere nem bírta volna a megterhelést. Ez így volt rendjén. Annak idején még nem volt kuriózum az egymásnak való segítségnyújtás. Emlékszem az épülő falakra. Sokat játszottam az építési területen. Nem volt kerítés a két ingatlan között, az építkezés miatt. Egyszer a kutyánk beleesett a meszes gödörbe. Én mentettem ki. Talán belefulladt volna.
Aztán kész lett a ház. Most egy kis filmszakadás jön. Gondolom nyugodt évek következtek. Mindenki élte a napokat.
Az építkezést követő filmszakadás utáni első emlékem, hogy keresztapám a fókuszálós külön vakus gépével fényképez két lenyakalt fát a házunk előtt a szülinapomon. Nagy szó volt. Mindig izgatottan vártam a szülinapos családi összejöveteleket, figyeltem keresztapámat hozza-e gépet. Ezen a napon számára még fontosabb volt, hogy gépe vele legyen. Nem tudták mire lesz jó, de azért lefényképezte a korona nélküli fákat erről is, arról is. Szép volt a házunk előtti utcakép. 5-6 lombozó gesztenyefa, egy apró levelű, talán akác. A talán akác a legközelebb a szomszédhoz. Ezek közül a fák közül kettőt, a szomszédhoz közel esőt lenyakazta egy szolgáltató. Sajnos nem kifejezetten a vezetékek megóvása volt a cél. Akkor elég lett volna a ritkítás. Ez azért nem jó megoldás, mert akkor a szomszéd csatornájába még mindig tudott volna leveleket fújni a szél. Tehát a szomszéd bízott meg egy szolgáltatót. Akkor is messze elért a keze... Se szó, se beszéd, se felszólítás, se megoldás keresés. Vagyis megoldás, egyéni, drasztikus. Akkor is mindenhatónak képzelte már magát, és akkor is úgy gondolta, hogy neki mindent lehet.
Annak nagyon örültünk amikor az egyik lenyakalt gesztenyefa újra elkezdett élni. Azóta sok év alatt rendbe jött. Azt mesélte mamám, hogy tata ültette a fákat, és nagyon védte, óvta őket.
Azt hiszem ez volt az első, ami fordulatot hozott a jó szomszédi viszonyba.