Mix

Nem akarok, inkább nem tudok részletesen mesélni a sok év történéseiről. A koromból adódóan, az emlékek kopása miatt. Nem fontos a múlt, a jelen a lényeg. Csak sokszor, vagy talán midig a múlt eseményei felelősek egy-egy eseményért. Nem vagyok otthon a jellemzésben, ezért mixelek. Leírom nem feltétlenül kronológiában, hogy milyen dolgok történtek, amik ahhoz vezettek, hogy megutáljuk nem választott szomszédunkat. Előbb csak őt. A felesége később vette át a stílust. Addig neki köszöntünk. Egy-egy párbeszéd is lezajlód(hat)ott az évek során.
Amikor épült az üzlethelyiségünk és hozták a sódert, amit a szomszéd bejárójáról könnyebb lett volna leborítani, akkor rohant ki a házából, és monitort nem tűrő stílusban utasította a sofőrt, hogy meg ne próbáljon az ő bejárójáról billenteni. Az járt el így, aki honnan is vitte az áramot az építkezéséhez?
A bolt megnyitása után egyszer egy áruterítőt is rendre utasított a maga lealázó, lekezelő, "bazdmegolós" stílusában, mert az ember terítőautóját főszereplőnk háza előtt hagyta az autóút szélére állva. Beviharzott az üzletünkbe, se puszi, se pá. Mondandóját elmondta, és ugyanúgy se puszi, se pá, kiviharzott.
Még akkor, amikor nem volt kerítés a két telek között, akkor azt is megtették, hogy fogták magukat, amikor nem volt itthon senki, átjöttek, és levágták a mi kertünkben, a mi barackfánkról azokat az ágakat, amik hozzáértek a melléképületük falához. Az igaz, hogy én sem szeretném, hogy a házam falát súrolja egy fa. De van olyan is hogy szólok, mert ez a gond. Szólok, jelzek, kérek. Nem szó nélkül cselekszem.
Olyan is előfordult, hogy benézett egy résen egyszer télen havas időszakban az udvarunkba. A hó fel volt tornyozva, hozzáért a falához. Szólt, hogy lapátoljuk el. A házfala vakolt. Ez egy picit talán érthető. Annyi a mentségünk, hogy a saját, nemesvakolatos falunkhoz is oda volt tornyozva.
Egyszer feljelentett, mert a pöcegödörből, és az udvarból a vizet az árokba szivattyúztuk. Ő azóta is azt állítja, hogy a sűrűjét is. Ez nem igaz. Ahhoz nem elég egy slag... Sok volt a belvíz, állandóan állt a víz a hátsó udvarban. Minden héten nem hívhattunk szippantós kocsit a vízért. Kifizettük a büntetést. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ő is a háza előtti árokba vezetett valamit, mert abban is állandóan állt a víz, nem tőlünk. Talán a medence vizét engedte bele. Azt is megértem, hogy zavarta a dolog. De nem szólt, csak egyből ránk küldte a hatóságot.
Miközben a hatóságokkal vagdalózott, lerokkantosíttatta magát, csinált biztosítási csalást, önbetörést, elkezdett orvvadászattal, vadhúskereskedéssel foglalkozni. Őzeket tart az udvarában. Nem egyet, vágási céllal. Szegény őzek hogy sírnak, amikor ölik őket.
Elviseljük az őzeit, de ő nem viseli el a kutyáinkat. Irritálja őket, mert ebbe már a felesége, Tankaranka is beszállt, a kutyaugatás. Magánházban élünk, szomszédokkal. Kell egymáshoz egy kicsit idomulni. Nem vihetjük el a kutyákat. Nem ugatnak többet, mint a másé. Akkor szerintem a forgalmat is ki kellene iktatni, mert az se csendesebb, mint a kutyák. Sőt... Főúton lakunk.
Még egy több éves sztori. Anyukám férje beállt a háza elé (okkal, gondolom a mi bejárónk valamiért használaton kívül volt), figyelve arra, hogy mindkét bejáróját tudja használni. Ő arra használta, hogy mindkét bejárójára ráállva beszorítsa az autót. A célja az lehetett, hogy be kelljen hozzácsengetni hozzá, és nekieshessen anyáéknak. Akkor még élt nagymama, anyukám anyukája. Az ő jelenlétében a vita hevében mondta anyukámnak, aki néhány évvel időseb nála, nő, és ember, hogy a "kurva anyádat". Anya ezt kikérte magának. Azt mondta, nem baj, mondjad te is. Anya azt mondta, hogy nem alacsonyodik le erre a szintre.
Egyszer Sógorral is összeugrott. Sógorom arra lett figyelmes, hogy szomszéd a kerítésen keresztül egy bot segítségével próbál eldönteni egy furnérlemezt. Sógor akkor jól kiosztotta, és megígérte neki, hogy átrántja a kerítésen.
Mindent kifigyel, kiles. Látszik hogy nem dolgozik. Unalmában nem tud magával mit kezdeni.
A bolt is zavarja. Azt mondja, hogy itt éjszakai mulatozások vannak. Olyan hangos mulatozások azért nincsenek. Azt azért senki ne vétózza már meg, hogy ki mikor fekszik le este, mivel tölti a szabadidejét. Én nagyon éber alvó vagyok, elég közel a gócponthoz. Ha tényleg zavar, én szólok. Én tudok aludni. Másnak sem lehet ezzel problémája.
Volt olyan, hogy a heréjébe, amit a udvarán tartott őzeknek nevelt, néha belementek a mi tyúkjaink, ettek belőle. Azt sem tudta kiállni szó nélkül. Ugyan mennyit ehet 1-2 törpetyúk?
Alkalmatlan az együtt élésre. Az ilyen menjen tanyára. Az ilyet a másik ember puszta léte is irritálja. Ilyen a mi szomszédunk.
A legutolsó kényszerképzet: csikkeket dobálunk a háza előtt vagy nem is tudom hol, talán az udvarában. No comment. Azt építem be a gyerekeimbe is, hogy a szemetelés csúnya dolog. Emellett bárki is a családomból csikkeket dobál? Vicc. A gyerekem idegen emberek szemetét szedi fel és teszi a kukába.Igen, összegyűjtjük a vásárlók csikkeit, és éjjel dobáljuk szét a csikkeket, mert ez okoz katarzist. Ilyet csakis beteg agyú ember találhat ki.
Korábban említettem, hogy anno valamilyen hatóságot kihívott, mert az aknából a vizet a sűrűje NÉLKÜL egy slagon keresztül kiengedtük az árokba. Nagy volt a belvíz, a talajvíz. Megkaptuk a büntit. Csak az volt bántó, hogy emlékeim szerint egy aprócska cső tőle is ki volt vezetve szintén az árokba. Ismét az eljárás volt gerinctelen. Szó nélkül, nem kért, nem figyelmeztetett, csak azt láttuk, hogy egy embernek mutogat valamit. Akkor leesett. Anyut elővették, büntetés, ügy lezárva, slag eltéve. Erre mi is akartunk válaszolni. Küldtem egy jelzést a vadasparkba, hátha érdekli őket, hogy vadakat tartanak magánházban. Nem történt semmi, el is felejtődött a dolog. Ez amolyan első felindulásbeli kontra volt, hogy én is tettem valamit. Szerintem ahogy rákattintottam a küldés gombra, már léptem is tovább. Nem mentem semmilyen hatósághoz. Mostanában ez is kiderült, a vadaspark vezetője is tuti haver, talán maga is vadhús vásárló kuncsaft. Eljutott az infó ezen a csatornán keresztül szomszédhoz. Persze ezért nem történt semmi. Érezzem magam kellemetlenül, mert már végre én is elégtételt szerettem volna venni, mert én is szerettem volna végre a csomó bunkóskodása után egy kis borsot törni az orra alá?